2017. április 26., szerda

Visszaesés

Nos hölgyem és uraim ismét itt az ideje hogy posztoljam az új részt amely még friss és ropogós. Egész éjjel ezen dolgoztam és most vegre kész és elfogadható állapotban van. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást kívánok mindenkinek! Kérlek hagyjatok nyomot mert szomorú leszek :(
Naomi Black


Szelené szemszöge:

- "Komolyan mondom én tiszta hülye vagyok! Miért akarok én oda vissza menni? Ja tudom mert egy hülye állat vagyok!" - morgolódom magamban halkan. El sem akarom hinni hogy képes vagyok vissza költözni. Vajon mi lehet abban a házban amióta el jöttem onnan? Valahogy úgy senjetem nem éppen a tisztaság mintaképe lesz a lakás. A menedzser örömmel fogadta a hírt hogy egy év kihagyás után újra elfogadtam az ajánlatát de azt hiszem hogy ez szükséges hogy nyeregben kerüljünk. Lassan lépdeltem fel a lépcsőn míg Phil a bőröndömet cipelte utánam. A fiúk még nem tudják hogy jövök tehát ez lesz a meglepi ma reggel. Ahogy be lépünk a házba a rég hallott reggeli zsinat csapja meg a fülem ami egyből el is halkul ahogy be csapódik mögöttünk az ajtó.
- Phil te.... - fagy Andybe a szó ahogy ki kép az előtérbe és meglát engem.
- Jó reggelt uraim hoztam egy kis meglepit így reggelre. - nevette el magát Phil.
- Remélem csak jót hoztál magaddal. - jött ki nevetve Jinxx majd ahogy meg látott szintén le fagyott egy pillanatra majd boldog mosoly terült el az arcán.
- Minek hoztad őt ide? - nyögte ki végül Andy.
- Ne kérdezd én sem tudom mi a frászt keresek itt... - tettem karba a kezem.
- Pont azt amit kisasszony úgyhogy szedd össze magad és húzz fel a szobádba ki pakolni! - morrant rám Phil.
- Igenis mami... - vágtam be a durcát majd el indultam a lépcső felé de még az ajtóban gyorsan meg öleltem Jinxxt CC és Jake nagyon hiányoztak az elmúlt hónapokban. Valami miatt mégis jó itt lenni valamilyen szinten. Jó volt újra látni és érezni hogy én is hiányoztam neki. Nehézkes léptekkel vágtam neki az emeletre vezető lépcsőnek ami végén ott a volt szobám. Nagyon rossz érzés kerített hatalmába hisz láttam kint a motorját úgyhogy tudom hogy itt van de mégis reménykedem benne hogy nincs itt. Fél lépek az utolsó lépcső fokra mire egy szőke csaj egyenesen nekem rohan egy szál fehérneműben nekem pedig gondolkodnom se kell vajon melyik szobából lépett ki. Jellemző tipikus Ashley Purdy ribanca vagyok szinte rá van írva a fejére. Aztán be következett az amitől a legjobban féltem. Szembekerültem azzal akivel egyáltalán nem akartam sőt inkább tíz kilométeres körzetben elkerültem volna. De az a furcsa egy plusz ütem mégis megjelent a szívverésemben. Elég volt csak egy pillantás és újra vissza estem mint a frissen le szokott drogos. Csak az én drogom neve nem más mint Ashley Purdy.

Ashley szemszöge:

Elég húzós estén vagyok túl a fejem hasogat és azt se tudom hány óra van csak lentről hallom a tompa hangokat. Megjött Phil a szokásos heti vizitre. A szőke bombázó lány aki mellettem fekszik és még a nevét sem tudom nagy slungal mászik fölém és egy csókkal kíván jó reggelt mire csak ciccenek egyet. Lassan ki vánszorgok az ágyból fel véve egy boxert és egy pólót. A lány fogalmam sincs hová lett így lassan hajamba turva mentem ki az emeleti folyosóra bár lehet nem kellett volna. Álmaim barna szem párja állt velem szemben én pedig le merevedtem egy pillanatra. Ez nem lehet igaz vagy kezdek megőrülni a hiánya miatt vagy ennyire bennem van még a tegnap esti pia.
- Szia... - köszönt halkan és most realizáltak hogy tényleg itt van.
- Hogy kerülsz te ide? - szegeztem neki a kérdést.
- Mit érdekel az téged a barátnőd az előbb tarolt le... - oh hogy a picsába ezt nem hiszem el miért kellett látnia. Na jó Ash higgadj le csak nyugalom.
- Azért érdekel mert én is itt lakom talán ha nem tűnt volna fel? - vágtam vissza neki elég flegmán.
- Ahha ezt eddig is tudtam nem mondtál újat. - forgatta meg gyönyörű szemeit. Miért kínoz engem az élet mikor már majdnem sikerült őt kiverni a fejemből. Rosszabb mint a drog és az alkohol együtt véve. Ő maga a színtiszta kísértés. Ő a végzetem. Ő a mindenem.

1 megjegyzés:

  1. Szia. Én kíváncsi vagyok a blogodra és várom a folytatást. :)

    VálaszTörlés